Debrecen Élettudományi Központ

2001–2005, Debrecen, Nagyerdő, Egyetem tér 1.
Nemzetközi pályázat: 1. helyezett

DEBRECENI EGYETEM ÉLETTUDOMÁNYI KÖZPONT ÉS KÖNYVTÁR

                                                                                                                                                                                                                                               A Debreceni Egyetem nagyerdei campusán két új épületet kellett elhelyezni: az élettudományi kutató- és oktatóközpontot (Élettudományi Központ), melynek fő profilja a genetikai- és gyógyszerkutatás és annak világszínvonalú oktatása, valamint ennek a könyvtárát. Az Élettudományi Központ alapstruktúrája egyrészt egy egyszerű hasábformájú, 120 méter hosszú és 16 méter magas, impozáns aulaként megjelenő hosszanti tömegből, másrészt egy ehhez kapcsolódó, fésűs kialakítású – öt önálló vertikális szárnnyal, szárnyanként három emelettel és egy-egy kis aulával rendelkező – együttesből, illetve mindezek földszinti tereinek hálózatszerű összemetsződéséből és egymásba szövődéséből alakul ki.

A teljes egészében üveghomlokzattal felnyíló és az egész épületet átfogó, szabadon átjárható aula földszintjére előadótermek, míg az említett szárnyakba a projektben résztvevő három tudományterület tanszékei (az orvosi-, az agrár- és a klasszikus tudományegyetemi), illetve ezek intézetei kerültek: mintegy 150 speciális, flexibilisen kapcsolódó kutatólaboratórium, amelyeket folyamatosan változó mátrixrendszerben alakítottunk ki, lehetővé téve ezzel a tudományterületek közös integrációs fejlesztését és szinergiáik megteremtését.

Az Élettudományi Központtal párhuzamosan, nagyjából feleakkora hosszúságban helyeztük el a könyvtár egyszerű tömegű épületét. A két épület között áll Megyik János képzőművész által tervezett kapuépítmény. Az áttörésekkel fel-felnyíló, zöldre patinázott korcolt rézlemezzel fedett betonkapu a kortárs építészet és a képzőművészet együttgondolkodásaként, hangsúlyos téralkotó elemként valósult meg.

 

 
 
 

A tiszta struktúra, az áttekinthető tömegformálás és a nagyvonalú téralakítás, valamint az ezekhez rendelt korszerű anyaghasználat – mint a hatalmas üveghomlokzatok és a látszóbeton oldalfalak – az épületben folyó kimagasló kutatómunka szellemiségére kívánt adekvát és egyben korszerű, kortársi színvonalú építészeti választ nyújtani.