MTA HUMÁN TUDOMÁNYOK KUTATÓHÁZA

2013–2017 , Budapest
Humán Tudományok Kutatóháza

Magyar Tudományos Akadémia Humán Tudományok Kutatóháza

Budapest, Magyarország

A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) új épületegyüttese három humán tudományterület (bölcsészet-, társadalom- és közgazdaságtudomány) 750 kutatójának kínál 21. századi színvonalú, kutatói szobákkal, többcélú konferenciateremmel, könyvtárral rendelkező, illetve speciális igényeket is kiszolgáló, így régészeti géntechnológiai laboratóriummal is felszerelt épületet.

Az épületegyüttes három, magasságában, tömegében, homlokzati kialakításában egyaránt eltérő tömbje egyértelműen utal a három kutatási intézetre. Ugyanakkor a közöttük meghúzódó és egyben a közös főbejáratot is magában foglaló négy emelet magas aulatér nem csak kívülről kapcsolja össze jól érzékelhetően az egységeket, de az aula terébe beemelt és a tömbök emeleti szintjeit összekötő közlekedőhidaknak köszönhetően belül is érzékletesen jelzi az épületek (és egyben a tudományterületek) közötti lehetséges kapcsolatokat.  Az épület tisztán tükrözi azt a megrendelői szándékot, amely az addig elszórtan és elszigetelten működő intézetek kutatói számára – önállóságuk megtartása mellett – a kutatatási területek közötti együttműködést támogató, a közös munkában rejlő szinergiákat felszínre hívó közösségi terek és találkozási pontok megteremtésére irányult. Ilyen közösen használt közösségi térként (is) értelmezhető a bejárati aula, a konferenciaterem, az olvasóteremmel rendelkező könyvtár, az étterem, vagy a mindhárom épületből megközelíthető tetőkert, illetve a tömbök közötti zöld udvarok.

Építészeti tervezés

Az épület homlokzatainak és tömegeinek tagolása – az eltérő magasságú, négy-, hat- és nyolcemeletes tömbök (tornyok) és az azokat összekötő, alacsonyabb aulatömb – a két utcával határolt telekstruktúrához igazodva, természetes módon bontja le az épületegyüttes nagyobb léptékét.  A főhomlokzat előtt kialakított öblösödés nem csak az épület főbejáratát emeli ki, de jótékonyan kitágítja a meglehetősen szűk utca terét is, mintegy méltó felvezetést kínálva az épülethez.

Az aula a térszervezésben is kiemelt szerepet játszik. Innen közelíthetőek meg lifttel, illetve az aula terébe emelt nyitott, lebegő egykarú lépcsőkkel és a már említett, az épületeket összekötő hidakkal az emeleti szintek. Az aulában mint a mindenki által használt legfőbb közös/közösségi térben, a funkcionális, a közlekedési és a találkozási szempontokon kívül a tér hangulatát meghatározó látványelemek, belsőépítészeti és művészi megoldások is kiemelt szerephez jutottak. Így a több emeletes aula szálcsiszolt fémmel burkolt belső falára és mennyezetére Lovas Ilona képzőművész 1999-ben tervezett Installáció című üvegplasztikájának felnagyított grafikai nyomatát feszítettük fel.

A bölcsészettudományok trapéz alakú, nyolc emelet magas tömbje az utcafrontról indulva mélyen hátranyúlik. Kerámia- és üvegburkolatú homlokzata klímahomlokzatként működik: az épület hűtését és fűtését a levegő áramlását szabályozó lamellák biztosítják. Pinceszintjén található az a DNS laboratórium, amely multidiszciplináris kutatási módszereket biztosít a régészeti vizsgálatokhoz. Ezt a tömböt és a társadalomtudományok kutatóinak négyemeletes épületét az átrium hátsó homlokzata kapcsolja össze; közéjük nagyvonalú, tágas zöld terület ékelődik, olyan megnyugtató környezetet teremtve, amely képes nagymértékben támogatni a bent folyó elmélyült kutatómunkát. Két utca találkozási pontjára, a terület sarkára került hatemeletes tömb három alsó, zártabb szintjén közgazdasági kutatószobákat, irodákat, szemináriumi termeket és archívumot helyeztünk el. A felső három szint kinyílik, függönyfalas homlokzata mögé került a többszintes szabadpolcos könyvtár és az olvasóterem, míg pinceszintjén egy tömör könyvtári raktárat alakítottunk ki.

Az épületek köztes terekkel, zöld felületekkel tagolt elhelyezésében és építészeti megformálásában – a már említett funkcionális igényeken túl – meghatározó tervezési elv volt a természetes fényhez és szellőzéshez jutó, világos és kényelmes terek megteremtése. Ez az elv éppen úgy érvényesült a kutatószobák vagy a kisebb társalgók esetében, mint a három emelet magas könyvtár, a földszinten elhelyezett étterem vagy a homlokzati üvegfalán és tető-felülvilágítóján keresztül természetes fényhez jutó aula kialakításában.

 
 
 

Belsőépítészeti megközelítés

A belsőépítészeti munkák – a megrendelői igényeknek megfelelően – kizárólag a közönségforgalmi részeket érintették (étterem, könyvtár, aula, ruhatár, előadóterem, közlekedők), és az új kutatóintézet építészetileg puritán, szigorú elvekbe rendezett, tiszta alaprajzi szerkezetű együtteséhez alkalmazkodtak. Az MTA régi épületeinek – ahonnan a kutatóintézetek több évtized után elköltöztek – volt egy sajátos, ódon hangulata, amit az új környezetben az igényes és korszerű anyaghasználattal, illetve a magas minőségű technikai és műszaki kivitellel igyekeztünk „átmenteni”. A régi hangulatot természetes anyagokkal, többnyire kővel és fával burkolt felületek idézik meg, így a könyvtárban vagy a konferenciateremben, amely hangelnyelő- és hangvisszaverő akusztikai membránburkolatot is kapott.

 Az aula helyszínen öntött műkő burkolata szintén klasszikus hangulatot, a régi terrazzót idézi, de a jelenre utaló látszóbeton falfelületeken is megjelenik, egyfajta klasszikus formai elemként, a sablonok rasztere. A tudományterületek jól érzékelhető megkülönböztetését – az egyértelmű építészeti tagoláson túl – az intézetekhez rendelt, a falakon, illetve a közlekedők színes marmóleum padlózatán következetesen alkalmazott színek segítik. Kiemelt szempontként jelent meg a tervezés során az energiatakarékos megvilágítás, az ergonómiai és egyben hangulatteremtő fénytervezés/fényvezetés, amit rejtett és kiemelő fények egyidejű alkalmazásával értük el.

Korszerű megoldások, hatékony működtetés

A tervezésnél előtérbe kerültek a korszerű környezetvédelmi szempontok, kiemelten a víztakarékosság és az energiatakarékos fűtési rendszer. Ez utóbbit támogatja az épület legnagyobb területét temperáló NGBS mennyezetfűtő-hűtő álmennyezeti rendszer, a maga 6 500 négyzetméteres aktív felületével. Az épület minden helyiségében az iCON automatika felügyeli a hőmérsékletet és a harmatpontot, valamint az ablakok nyitását. A 430 termosztátból érkező mérési adatok megjelenítését egy Loxon rendszer végzi, de az iCON szabályzása autonóm módon működik.