Dél-budai Centrumkórház (DBC)
2018, Budapest, Dobogó
A DBC térstruktúrája egy semleges struktúra, amely a kórházakra jellemző terekből épül fel. Ilyenformán jól elkülöníthetők az ápolási funkciójú területek, a kórháztechnológiai-gyógyászati területek és a kiszolgáló területek. Ezek a területeket a függőleges kapcsolatokat biztosító, kettős ikermagok szervezik egységes egészbe.
A térstruktúra: A világos, jól áttekinthető térstruktúra létrehozás, mint elsődleges építészeti érték alapvetően meghatározta a tervezést. Az építészet elsősorban a térszervezés művészete, jelen esetben a térszervezés az áramlásokat követi, az egyes terek mérete mindig az áramlások intenzitása alapján lettek méretezve, indulva egy nagy léptékű előcsarnokon át a széles főközlekedési téren (magisztrál) keresztül az egyes egységek beléptetési pontjáig, majd elvékonyodva a belső terekig.
Az áramlás: A centrumkórház építészeti filozófiája az áramlásra épül, amely nem csak a belső térszervezésben, de a külső tömegformálásban is markánsan megjelenik. Az áramlást jelzik a szilvamag alakú ápolási épülettömbök és az amőba alakú gyermekápolási épület. Ezek az épületrészek a visszahúzott gépészeti szint közbeiktatásával szinte lebegnek a kétszintes kórházépület felett.
A fény szerepe: A természetes fény bejutásának biztosítása kiemelt szempont volt a tervezésben. A kialakított térstruktúra fontos elemei a belső télikertek, klímaudvarok sorozata. Ezek az udvarok szintben és mélységben váltakoznak, rugalmasan követik a funkcionális igényeket, lehetőség szerint mindenhol biztosítják a fény bejutását.